Tudjon meg többet a Balatonról!
A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava, 77 km hosszú, szélessége 1,3–14 km között ingadozik, átlagosan 7,8 km, felülete 594 km². Keleti medencéjét a Tihanyi-félsziget választja el a tó többi részétől.
Déli partjánál medre sekélyebb. Északi oldalán található a badacsonyi borvidék és a Tapolcai-medence, jellegzetes vulkáni tanúhegyeivel...
A Balaton (becenevén a „magyar tenger”; latinul Lacus Pelso, németül Plattensee) Közép-Európa legnagyobb tava, Magyarország vízrajzának meghatározó eleme. Típusa a Fertő-tóhoz és a Velencei-tóhoz hasonlóan szikes tó, ezek Eurázsia legnyugatabbra fekvő ilyen jellegű tavai. 77 km hosszú, szélessége 1,3–14 km között ingadozik, átlagosan 7,8 km, felülete 594 km². Keleti medencéjét a Tihanyi-félsziget választja el a tó többi részétől. Déli partjánál medre sekélyebb. Északi oldalán található a badacsonyi borvidék és a Tapolcai-medence, jellegzetes vulkáni tanúhegyeivel. A tó egyes részein halászat folyik. A Balaton és környéke Budapest mellett az ország turisztikailag leglátogatottabb területe. Környékén gyógyfürdők, termálforrások találhatók. A tavon minden évben megrendezik a Kékszalag Nemzetközi Vitorlásversenyt. Szentkirályszabadja és Sármellék mellett betonos kifutópályával rendelkező repülőterek vannak. Füves repterek találhatók Siófok mellett, Tapolcán, Balatonakalin és Papkutapusztán is.
Geológiailag a földtörténeti középkorban, a mezozoikumban lerakódott üledékes kőzeteken jött létre, amelyek kapcsolatban vannak az Alpok anyagát adó formációkkal.
Maga a tó viszonylag fiatal képződmény, a holocénben, mintegy 15.000 évvel ezelőtt kezdődött kialakulása. A jégkorszaknak ebben a szakaszában a térségben száraz éghajlat volt, és valószínűleg az uralkodó szélirány mélyítette ki a Balaton medrét. A szélerózió mellett tektonikai mozgások is szerepet játszottak. Az éghajlat nedvesebbé válásakor a mai Keszthely környékén mélyedésekben tavak alakultak ki, amelyek fokozatosan összekapcsolódtak egymással és mintegy 5000 évvel ezelőttre a tó az egész jelenlegi medret kitöltötte, sőt azon is túlterjeszkedett. Nem csak a Kis-Balaton, hanem az egész Tapolcai-medence, a déli oldalon pedig a jelenlegi ún. berkek is a tóhoz tartoztak. A Sió völgyén keresztül időnként természetes lefolyása is volt, de más időszakokban a hullámzás által létrehozott turzások (földtorlaszok, „dünék”) ezt elzárták. A tavat a befolyó vizek és a szél hordaléka folyamatosan feltölti. Az üledékréteg a tó fenekén 6-10 méter vastagságot is elér. Emberi beavatkozás (kotrás) nélkül a tó néhány ezer év alatt teljesen feltöltődne.
A környező vulkanikus maradványok - többek között a badacsonyi bazaltorgona, a tihanyi gejzírkúpok és a hévízi hőforrások - egy korábbi földtörténeti szakasz emlékei.
A tó vízmennyisége 1800 millió m³, 2,2 év alatt cserélődik ki. Vízgyűjtő területe 5180 km², Fő táplálója a Zala folyó, de számos kisebb patak is folyik bele. Vízszintje nyaranta a párolgás miatt csökken, ősszel és télen a csapadék miatt pedig emelkedik. A Siót elzáró turzásokat mesterségesen először Galerius római császár törette át. A tó mai vízszintjét alapvetően a 19. század derekán, a déli parton haladó Déli Vasút építésekor végrehajtott jelentős vízszintcsökkentés határozta meg. A vízszintet jelenleg az 1976-ban elkészült siófoki zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák a tengerszint feletti 104 méteres szint körül.
A Balaton a Kárpát-medence délnyugati széléhez közel terül el, így a medence egészére jellemző, óceáni és mediterrán hatásokkal módosított mérsékelt kontinentális éghajlaton belül az átlagosnál erősebbek az óceáni és a mediterrán hatások. A napos órák száma évente átlagosan 2000 körül mozog. A legmelegebb hónapok a június, július és augusztus. A legnaposabb hónap a június. A legkevesebb csapadék augusztusban és szeptemberben hullik, átlagosan hat-hat esős nappal. Maga a tó jelentős hatással van környezete mikroklímájára. A hatalmas víztömeg kiegyenlítő hatással van a levegő hőmérsékletére is, amely nyáron a tó körül enyhébb, ősszel és télen melegebb, tavasszal hűvösebb mint a tótól távolabb. A vízparton a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség is lényegesen kisebb, mint távolabb. A víztükör visszaveri a ráeső napfény jelentős részét, emiatt az északi part déli kitettségű hegyoldalai kiváló szőlőtermő területek, amit már a rómaiak is felismertek.
A tó sekély vizét a nap könnyen átmelegíti, ezért a víz nyári maximális hőmérséklete 28-29 fok is lehet. (A vízhőmérsékletet hivatalosan Siófoknál, egy méter mélységben mérik. Csendes időben közvetlenül a felszínen a víz hőmérséklete ennél több fokkal magasabb, mélyebben pedig alacsonyabb. Nagyobb vihar, hullámzás esetén ezek az értékek kiegyenlítődnek, és a víz „hivatalos” hőmérséklete erősen visszaesik.)
A Balaton a legtöbb télen befagy, a jégréteg vastagsága gyakran 20–30 cm-es is lehet. A jellegzetes rianások, enyhülés idején hosszú hasadások a jégtakarón, erős hangjelenségek mellett, az összehúzódó jégfelület miatt jönnek létre. Megfordítva, fokozódó hideg hatására a jégtakaró kitágul, a lemezek egymásra, illetve a partra torlódnak, és turolás alakul ki.
A Keszthely és Tihany közötti medencében az uralkodó szélirány - helyi szóhasználattal főszél - északi, Tihany és Kenese között északnyugati. A délnyugati és délkeleti szelek inkább a vitorlás szezonon kívül, ősszel és télen gyakoribbak. A balatoni viharok nem túl sűrűn fordulnak elő, de hirtelen kitörésük és a meredek hullámok miatt igen veszélyesek lehetnek. A viharokat általában délnyugatias meleg légáramlatok előzik meg, majd észak felől hirtelen lecsap az erős, viszonylag hideg szél. 10-20 perc alatt 30–35 m/s erejű széllökések alakulhatnak ki. Az eddig mért legerősebb szél 129,6 km/h sebességű volt, 1961. július 13-án. A legszelesebb hónap április, míg a legkevesebb szél szeptemberben van. A Tihanyi-félsziget és az északi part dombvidéke változatosan befolyásolják a szelek eloszlását a tavon. A tó hosszúsága miatt is nagy különbségek alakulhatnak ki a légmozgásban a különböző területein.
A turistaszezonban, április 1. és október 30. között a tavon viharjelző szolgálat működik.
/Forrás: Wikipédia/
A Balaton (becenevén a „magyar tenger”; latinul Lacus Pelso, németül Plattensee) Közép-Európa legnagyobb tava, Magyarország vízrajzának meghatározó eleme. Típusa a Fertő-tóhoz és a Velencei-tóhoz hasonlóan szikes tó, ezek Eurázsia legnyugatabbra fekvő ilyen jellegű tavai. 77 km hosszú, szélessége 1,3–14 km között ingadozik, átlagosan 7,8 km, felülete 594 km². Keleti medencéjét a Tihanyi-félsziget választja el a tó többi részétől. Déli partjánál medre sekélyebb. Északi oldalán található a badacsonyi borvidék és a Tapolcai-medence, jellegzetes vulkáni tanúhegyeivel. A tó egyes részein halászat folyik. A Balaton és környéke Budapest mellett az ország turisztikailag leglátogatottabb területe. Környékén gyógyfürdők, termálforrások találhatók. A tavon minden évben megrendezik a Kékszalag Nemzetközi Vitorlásversenyt. Szentkirályszabadja és Sármellék mellett betonos kifutópályával rendelkező repülőterek vannak. Füves repterek találhatók Siófok mellett, Tapolcán, Balatonakalin és Papkutapusztán is.
Geológiailag a földtörténeti középkorban, a mezozoikumban lerakódott üledékes kőzeteken jött létre, amelyek kapcsolatban vannak az Alpok anyagát adó formációkkal.
Maga a tó viszonylag fiatal képződmény, a holocénben, mintegy 15.000 évvel ezelőtt kezdődött kialakulása. A jégkorszaknak ebben a szakaszában a térségben száraz éghajlat volt, és valószínűleg az uralkodó szélirány mélyítette ki a Balaton medrét. A szélerózió mellett tektonikai mozgások is szerepet játszottak. Az éghajlat nedvesebbé válásakor a mai Keszthely környékén mélyedésekben tavak alakultak ki, amelyek fokozatosan összekapcsolódtak egymással és mintegy 5000 évvel ezelőttre a tó az egész jelenlegi medret kitöltötte, sőt azon is túlterjeszkedett. Nem csak a Kis-Balaton, hanem az egész Tapolcai-medence, a déli oldalon pedig a jelenlegi ún. berkek is a tóhoz tartoztak. A Sió völgyén keresztül időnként természetes lefolyása is volt, de más időszakokban a hullámzás által létrehozott turzások (földtorlaszok, „dünék”) ezt elzárták. A tavat a befolyó vizek és a szél hordaléka folyamatosan feltölti. Az üledékréteg a tó fenekén 6-10 méter vastagságot is elér. Emberi beavatkozás (kotrás) nélkül a tó néhány ezer év alatt teljesen feltöltődne.
A környező vulkanikus maradványok - többek között a badacsonyi bazaltorgona, a tihanyi gejzírkúpok és a hévízi hőforrások - egy korábbi földtörténeti szakasz emlékei.
A tó vízmennyisége 1800 millió m³, 2,2 év alatt cserélődik ki. Vízgyűjtő területe 5180 km², Fő táplálója a Zala folyó, de számos kisebb patak is folyik bele. Vízszintje nyaranta a párolgás miatt csökken, ősszel és télen a csapadék miatt pedig emelkedik. A Siót elzáró turzásokat mesterségesen először Galerius római császár törette át. A tó mai vízszintjét alapvetően a 19. század derekán, a déli parton haladó Déli Vasút építésekor végrehajtott jelentős vízszintcsökkentés határozta meg. A vízszintet jelenleg az 1976-ban elkészült siófoki zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák a tengerszint feletti 104 méteres szint körül.
A Balaton a Kárpát-medence délnyugati széléhez közel terül el, így a medence egészére jellemző, óceáni és mediterrán hatásokkal módosított mérsékelt kontinentális éghajlaton belül az átlagosnál erősebbek az óceáni és a mediterrán hatások. A napos órák száma évente átlagosan 2000 körül mozog. A legmelegebb hónapok a június, július és augusztus. A legnaposabb hónap a június. A legkevesebb csapadék augusztusban és szeptemberben hullik, átlagosan hat-hat esős nappal. Maga a tó jelentős hatással van környezete mikroklímájára. A hatalmas víztömeg kiegyenlítő hatással van a levegő hőmérsékletére is, amely nyáron a tó körül enyhébb, ősszel és télen melegebb, tavasszal hűvösebb mint a tótól távolabb. A vízparton a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség is lényegesen kisebb, mint távolabb. A víztükör visszaveri a ráeső napfény jelentős részét, emiatt az északi part déli kitettségű hegyoldalai kiváló szőlőtermő területek, amit már a rómaiak is felismertek.
A tó sekély vizét a nap könnyen átmelegíti, ezért a víz nyári maximális hőmérséklete 28-29 fok is lehet. (A vízhőmérsékletet hivatalosan Siófoknál, egy méter mélységben mérik. Csendes időben közvetlenül a felszínen a víz hőmérséklete ennél több fokkal magasabb, mélyebben pedig alacsonyabb. Nagyobb vihar, hullámzás esetén ezek az értékek kiegyenlítődnek, és a víz „hivatalos” hőmérséklete erősen visszaesik.)
A Balaton a legtöbb télen befagy, a jégréteg vastagsága gyakran 20–30 cm-es is lehet. A jellegzetes rianások, enyhülés idején hosszú hasadások a jégtakarón, erős hangjelenségek mellett, az összehúzódó jégfelület miatt jönnek létre. Megfordítva, fokozódó hideg hatására a jégtakaró kitágul, a lemezek egymásra, illetve a partra torlódnak, és turolás alakul ki.
A Keszthely és Tihany közötti medencében az uralkodó szélirány - helyi szóhasználattal főszél - északi, Tihany és Kenese között északnyugati. A délnyugati és délkeleti szelek inkább a vitorlás szezonon kívül, ősszel és télen gyakoribbak. A balatoni viharok nem túl sűrűn fordulnak elő, de hirtelen kitörésük és a meredek hullámok miatt igen veszélyesek lehetnek. A viharokat általában délnyugatias meleg légáramlatok előzik meg, majd észak felől hirtelen lecsap az erős, viszonylag hideg szél. 10-20 perc alatt 30–35 m/s erejű széllökések alakulhatnak ki. Az eddig mért legerősebb szél 129,6 km/h sebességű volt, 1961. július 13-án. A legszelesebb hónap április, míg a legkevesebb szél szeptemberben van. A Tihanyi-félsziget és az északi part dombvidéke változatosan befolyásolják a szelek eloszlását a tavon. A tó hosszúsága miatt is nagy különbségek alakulhatnak ki a légmozgásban a különböző területein.
A turistaszezonban, április 1. és október 30. között a tavon viharjelző szolgálat működik.
Kapcsolódó galéria:
